Shakespeare mondatja a II. Richárdban a következőt: '.. York napsütése, rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatja át..' Rosszkedvünk tele - ez van most. Hiába nézek ki az ablakon, ahol hétágra süt a nap, a lelkemben hóvihar van, zúzmarás hideg tél. A dolgaim nem úgy alakulnak ahogy várnám, most a hurráoptimista elvárás helyett hurrápesszimista vagyok. Mondhatnák egyesek, hogy én ilyen vagyok állandóan - de ez nem igaz, legfeljebb nekik könnyebb a dolgokat egyféle skatulyába rakni. Mindenesetre most tényleg hiányom van - hiány bizonyos dolgokban, fontos és nem nélkülözhető, talán apró, de semmiképp nem lényegtelen dolgokban, érzésekben, vágyakban. Ezek a dolgok kavarják a szelet, hűtik legbelül a lelkem, és tartós havazást hoznak. Ha más megoldás nem marad, lehet, hogy Yorkba kellene utaznom nekem is?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése