Visszaemlékezve a gyermekkoraim reggelijeire mindig kakaó volt a fő fogás. Amikor a nagyszüleimhez mentünk, kávét kaptunk, amibe a boltban együtt vásárolt (és nem az üzletben megevett) kiflit mártogattunk. A kávé cikóriából volt, ezt nagyanyám készítette egy hétre előre és a sublótban tárolta. Üdítő változatosság volt ez a mindennapok egyenkakaói mellett. Egy életen keresztül ittam ezt a furcsa babból készült italt, még akkor is, amikor már magam készítettem a reggelimet. Kicsit úgy voltam vele, mint az egyszeri ember, aki arról panaszkodik a kollégáinak, hogy minden nap ugyanazt az elemózsiát találja az uzsonnáscsomagjában. A kollégáik erre megkérdezik, hogy ki pakolja az ételt neked? - Természetesen én magam. - hangzik a válasz. Szóval felnőttként rájöttem arra, úgy, hogy most minden reggel kávéval indítom a napot, hogy mennyire jobb lett volna, ha gyermekként változatos reggeliket ihatok. Másképp indulhat a nap, ha nem mindig ugyanaz a lötty néz szem be a pohárból, így az utódnak igyekszem minden nap mást csinálni. A kakaó továbbra is sláger, de csinálok karamellt , és különféle gyümölcsturmixokat is, a kellő változatossággal szezonális és fagyasztott gyümölcsökből. Vajon ő hogy fog visszaemlékezni felnőttként a reggelijeire? Megéri a fáradozás - vagy csak a - Ja, a faterom csinált nekem reggelit. - megállapítást teszi csak? Ki tudja.. Mindenesetre jó úgy gondolni rá, hogy érdemes, hogy van valami értelme az egésznek..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése