Ma vége!

Ma vége! Gyerekként azt mondtam volna, hogy végre, hisz ezt a pillanatot vártuk egy egész tanéven keresztül. Gyermeki szemmel nézve a Kánaán kapujának tűnik, szülőként egy rémálomnak - ilyenkor merül fel az a kérdés először, ami végiglengi az egész vakációt, hogy 'De mi legyen a gyerekkel, hova tegyük?' Régebben ez nem volt probléma, hisz ott voltak a nagyszülők - egész nyarakat lehetett náluk tölteni gond nélkül. Ők boldog nyugdíjas éveiket töltötték és örömmel vigyáztak ránk, terelgettek a szünet sötét útvesztőiben, próbáltak több kevesebb sikerrel egy darabban visszaadni a szüleinknek, miközben mi mindent megtettünk azért, hogy keresztülhúzzuk a számításaikat. Persze az élet nem volt fenékig tejfel azért, volt, hogy kemény mezőgazdasági munkát kellett végeznünk - (na ott ment el a kedvem végérvényesen a földműveléstől. Ha valaki már látott napfelkeltét egy málnaföldben állva úgy, hogy a terület vége eltűnik a frissen felszálló ködben, akkor az tudja, hogy miről beszélek. Kétnaponta kellett szedni a gyümölcsöt, mert úgy érett - nem lett volna baj, de két föld volt, a falu két, ellentétes végén - ez azt jelentette, hogy a málnaszezonban minden nap volt mit csinálni kora reggeltől késő estig. Gyerekként a szárazságért imádkoztunk, mert akkor rövid lett a szezon, csak két hét, azt meg féllábon ki lehetett bírni.) De ha nem kellett robotolni, teljes szívvel vetettük bele magunkat az életbe. Halat fogtunk a patakban, játszottunk mindenféle gépeken és gépekkel, kunyhót építettünk, ami egyszerre volt ház és különféle jármű, terrorizáltuk a baromfiakat új és új vadásztechnikákat kísérletezve ki rajtuk. Szóval el tudtuk magunkat foglalni. Mostanra teljesen megváltozott minden, felfordult az élet fenekestől. A nyugdíjasok ugyanúgy dolgoznak mint mi, többé már nem tudnak vigyázni az unokákra - alkalmasint otthagyták a nagymamát és fiatal feleségük mellett ugyanúgy apák ők is, furcsa helyzetet teremtve a családban, összekuszálva a rokoni szálakat. Az élet rohan.  Ahol vígan elbicajozhattunk  napestig, mára autópálya jellegű forgalom támadt, jobbára felelőtlen autósokkal, érzésem szerint a közbiztonság is sokat romlott - ma tényleg gond biztonságban tudni az utódunkat. Ráadásul a gyerekeknek csak a számítógép és a tévé maradt meg szórakozási lehetőségnek, ha e kettő hiányzik sok idő kell, hogy feltalálják magukat. A nagyszülők meg (a kérésünk ellenére is) inkább biztosítják nekik ezt a tompultságot azért, hogy - na de miért is?  Nem akarnék nosztalgiázni, de volt valami előny abban amikor csak egy csatorna volt, és hétfőnként nem volt adás..