Megmacskásodtam

A hétvégén megmacskásodtam. Persze a jó értelemben véve, azaz nem arról volt szó, hogy nem bírtam volna felkelni (Az utóbbi időben amúgy is lényegesen könnyebben megy ez a reggeli tevékenység mint szeretném.) hanem abban az értelemben, hogy új jövevények érkeztek a házhoz, két kölyökmacska képében. Már nagyon vártuk őket, és bár eléggé picik, már most is sok örömet okoztak. A szombat volt a kiválasztás napja, eredetileg egyet szerettünk volna (Illetve kettőt, de a nej lealkudta egyre) de az egyik, a leggyámoltalanabb annyira a szívembe lopta magát, hogy nem hagyhattuk ott. Nagyon vágyik a szeretetre, állandóan megkeres, és az ölünkbe ül, vagy a lábunkra telepedik. A másik inkább felfedező, sokat játszik, de vannak neki is gyöngéd pillanatai. A keresztségben a Manci és Móric neveket kapták, és tegnap, a délutáni szunyókálásunkat már együtt töltöttük. Én a kanapén, a cicák rajtam feküdtek, és mindenki boldog volt. Kár, hogy nem csak vasárnapból áll a hét..