Tegnap megint nem voltam csúcsformában. Még mindig szégyellem magam miatta, mert igazságtalan voltam a kölökkel. Tegnap egy boltban voltunk, és ő ki akart menni az épület elé a játszótérre, ezért rám bízta a kincsként őrzött játékkártyáit. Teljesen automatikusan elvettem tőle és zsebre vágtam, de ez teljesen tudattalan cselekedet volt, és fel sem tűnt. Az autóban kérte vissza a kártyáit, de én akkor még úgy gondoltam, hogy nincsenek nálam, és ő viszont csak erőlködött, hogy de. Keményen kiabáltam vele, hogy ne hazudtoljon meg, ha egyszer azt mondtam, hogy nincs nálam akkor az úgy is van. Azt hiszem sohasem fogom elfelejteni az arcát. A zsebkendőmért nyúltam azután, és.. Ott voltak azok a kártyák. Ő tudta, mert nem hülye gyerek, és ezért erősködött annyira! Persze bocsánatot kértem tőle, de ez kicsit eső után köpönyeg. Néha úgy érzem, hogy közel állok hozzá, hogy elveszítsem az apasági engedélyem...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése