Az ember a rokonait nem válogathatja meg a barátaival szemben, tartja az ősi bölcsesség. Igazából a barátok közül is szűk a kör, amiből válogathat, mert akivel barátkozna azok legalább a fele semmibe se veszi őt, tehát zsákutcának bizonyulhat. Persze ezek mindig utoljára derülnek ki, az addigi erőfeszítések így rendre kárba vesznek, mert mindenki hagyja, hogy hadd jöjjön rá a másik magától erre. De ez mellékszál, igaz nálam sűrűn előkerül - mert sajnos sokat találkozom ezzel, és kevéssé bírom értékelni. A tegnapi nap a távoli rokonok napja volt a családban. Meglátogatott az unokatestvérem, aki ebből a szempontból egyedi a családban, első és egyetlen igazi unokatesóm ő. A távolság földrajzi értelemben véve jelentős, ő a kenguruk földjén múlatja a napjait, és csak ritkán látogat vissza szülőhazájába. Viszont megdöbbenéssel tapasztalom, hogy lelkileg egyre közelebb kerülünk egymáshoz, egyre jobban értem a gondolatait, amit gyerekként, lévén ő volt a korelnök közöttünk, nem tudtam megtenni. Akkor meglehetősen 'herótunk' volt egymástól, mert ő irányítani próbált (Engedetlen beosztott voltam a szemében), és én ezt nehezen tűrtem. De mára fordult a kocka, és bár két- vagy többévente látom csak, sokkal közelebb került hozzám, mint akit 27 óra repülőút választ el a másiktól. Támogatnám a kontinensek újraegyesítését!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése