Szájíz

Furcsa dolog az ember szájíze. Nem pont a dolog fizikai részére gondolok, amikor is az ember fia aznap este jól bevacsorált hagymából, és másnap reggel érzi a növény utóízét és ezt még az alapos fogmosás is nehezen tünteti el, hanem a lelki részről, amitől rosszul érezzük magunkat. Erre is ezt a kifejezést alkalmazzuk, bizonyos dolgok képesek ugyanúgy befolyásolni a szájízt, mint a kiadós hagymavacsora, némi bűntudattal elegyítve. Az igazságtalan dolgok, vagy csak azok, amiket úgy érzünk, előidézik ezt az állapotot, ami viszont elronthatja a legszebb tavaszinak induló napsütést, borongós, zivatarfelhőkkel terhelve az amúgy gyönyörű kék eget. Ez esett meg velem a tegnapi napon. Kaptam valamit, amiről azt hihettem, hogy az enyém lehet, mert az elmúlt idők gyakorlata ezt támasztotta alá, most mégis visszavették tőlem. Örülhetnék annak, hogy eddig az enyém lehetett, hogy használhattam ingyen és bérmentve, de mégis ott a rosszkedv bennem emiatt. Jobb lett volna talán meg sem kapni , mint í gy elveszíteni, mégsem hibáztathatok érte mást. Illetve ha hibáztatok is, attól nem változik semmi. Nagyon kis mazsolák vagyunk mi itt ebben a világban...