2008. január 22., kedd

Pillanat

A pillanat, mint a neve is mutatja kérészéletű dolog. Alapvetően megfoghatatlan, megragadhatatlan valami, illetve akkor és ott megfogható, bár rendszerint utólag jövünk rá, hogy megtehettük volna, de már végérvényesen lekéstünk róla. Ez a momentum jellemzi az eddigi életem folyását, az, hogy lemaradok valami utolérhetetlenről és pótolhatatlanról teljesen jellemző rám. Megadathatódott volna az is, hogy ezt ne ismerhessem fel ezt, de nem tette, így saját hibáimba magam orrát verem bele önnön kezem által, mintegy büntetésként. Ma emiatt egy csodálatos napfelkeltéről maradtam le saját lustaságom miatt. Boldogok a lelki szegények, illetve boldog az, aki nem látja be saját hibáját. Nekem így csak a búsulás marad..

Nincsenek megjegyzések: