Ma van Attila nap, ma ünneplik e becses név viselői a nevenapjukat. Ma szeretnék megemlékezni egy bizonyos Attiláról, aki számomra eddig a legnagyobb emberi csalódást jelentette a barátság terén. Írni már írtam róla, hitvány szeletét bemutatva annak, ahogy elárult engem és a barátságunkat, és így lassan tíz év távlatából már egész jól ment a felejtés, az, hogy ezt az embert(?) próbáljam az emlékezetemből végérvényesen kitörölni, de a mai nap, a felejtés szürke ködéből újra a felszínre verekedte magát. Kedves Attila! Névnapod alkalmából fogadd ezt a kis csekélységet tőlem! Ha a mai napot végeláthatatlanul megállíthatatlan csuklással fogod tölteni, azt hiszem méltó és hozzád illő ajándékot kaptál. Tőlem...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése