Kötelességtudat

Ma reggel felébredt utódomban a kötelességtudat. Önmagában ez jó dolog lenne, ha nem járt volna tényleges, fizikai felébredéssel és dühödt rohangálással a lakásban, hajnali négy órakor. Valami házifeladat meglétéről volt szó, mint utóbb kiderült, de akkor csak annyit észleltünk, hogy az álom pánikszerűen távozott a szemünkből és csak nagynehezen tudtam visszaédesgetni hozzám a nyavalyást. Fárasztó hétvégém volt, mindkét nap reggel 9-től este 9-ig dolgoztam, a cég éves leltárt tartott, ráadásul még felelősnek is ki lettem jelölve, úgyhogy jutott munka és idegeskedni való is. (Bár egyes ismerőseimnek, kiknek a tojáshéj a fenekükön van, ám de nőből vannak (Tehát tulajdonképpen ez elég indok is rá!) csak az a munka amit ők végeznek.) Azon ritka alkalmak fordultak így velem elő, hogy tudtam volna még aludni. A reggeli kávé ellenére dög fáradt vagyok. Csak az ágy lebeg a szemem előtt, de a megvalósulásig még jócskán várhatok...