2008. január 17., csütörtök

Sajtválság

Az egész egy mezőn kezdődött. A látszólag kopár vidéket egy könnyű nyári zápor öntözte nem sokkal ezelőtt. A vizet a kopár föld beitta, látszólag nyom nélkül tűnt el a száraz rögök között, ám a mélyben mégis megmozdult valami. A száraz kietlen síkságon apró zöld levelek kezdtek az ég felé törni, kis fűszálak nőttel látszólag a semmiből, hogy magukba szívhassák az éltető napfényt és ahogy rendelve lett, bokrosodjanak és vad szaporodásba kezdjenek. Nemsokára már az egész mezőt beborították, amíg a szem ellát, tömött mélyzöld szőnyeg feszült minden irányban. A füvet a tehénkék jóízűen megették és tejet készítettek belőle, csak úgy saját szórakoztatásukra és a gazda boldogulására. Ő ebből a tejből sajtot készített, ami az üzleteink polcára került, és így jött be az én illetve a családom életébe. Mi mind, sok emberhez hasonlóan szeretjük a sajtot. Általában én szoktam bevásárolni, és a kosaramba mindig rakok valami sajtárút, viselve a következményeket, amit azért kapok, mert hazaállítok egy kilós darabbal. Meg vagyok szólva, hisz egy ekkora tömb jelentős értéket képvisel, és egy nagy szám szerepel a blokkon a tétel mellett, egy kiló ebből kb. 1500 Ft, és akkor ez még nem is a legjobb minőség. Átlagos trappista egy átlagos családnak. Bűnös pazarlás, tudom, és mindig megkapom a fejemre a büntetésem. Tegnap azonban a nej ment el vásárolni és hazaállított egy kis mozzarellával. (150g - 350Ft) Amikor ezt megemlítettem, hogy hol itt a spórolás, az állandóan hangoztatott érvek a 'minek veszel ennyi pénzért sajtot!!' valahogy ebben az esetben mintha nem jutottak volna el a fülekbe, természetesen, hisz ami az egyik oldalon bűnös pazarlás, a másikon erény, hisz ezek által egy kis változatosság csempésződik a vacsoraasztalra, az ár pedig ebben az esetben mellékes. Bűnös lélek vagyok, szégyellem is magam, hogy ezt nem fogtam fel elsőre és feddő szavakkal illettem azt, aki csak jobbító szándékkal vezérelve cselekedett. Tudom, hogy hibáztam, de egyed ül nem viszem el a balhét. A másik főbűnös is megvan, a fű az! Örök lecke, soha ne bízz egy egyszikűben!!!

Nincsenek megjegyzések: