Se szó se beszéd eltűntél. Titokban sejtettem, hogy így lesz, csak nem akartam tudni róla, erővel a szőnyeg alatt tartottam a dolgot miután besepertem oda akkor, amikor a múltkori leveled írtad hasonló helyzetben. Tudom, barátságunk aktív szakaszában gondjaid voltak. Az ellenséges környezet, a sok ártó szándék miatt jó, hogy volt olyan ember akinek el lehetett ezeket mondani, aki tarthatta benned a lelket. Vagy ha ezek nem is (Nem akarom saját szerepem túldimenzionálni.) akkor is jó volt valakihez szólni. Most végre megtaláltad a boldogulásod, ennek őszintén örülök. Tényleg! Megértem, hogy a múlt szemetét, így engem is ki kell dobni, semmi se emlékeztessen a régi rosszra, ha itt az új, ami jó, ami feldob. Emlékszel a legutóbbi hasonló helyzetben írt leveledre? Sajnos nem tartottam meg, mert akkor is eléggé hiteltelennek tűnt, a barátságról, ami nem múlik el? Fogadkoztál akkor is, hogy ez nem így lesz, és magad sem érted, noha akkor én már sejtettem. Sajnos elég rossz tapaszta lataim v annak ezekről a dolgokról,és az élet mindig gondoskodik arról, hogy ez ne változzon meg, pedig titokban mindig reménykedek abban, hogy egyszer lesz egy üdítő kivétel. Igazából nem várok ettől a levéltől semmit, ha eddig magadtól nem ébredt fel benned az, hogy ez talán mégis barátság volt, és nem egy szolgáltatás használata, akkor nem kellene ezt erőltetni, mert abból semmi jó nem származik. Nem újabb levelet várnék, újabb, be nem tartható fogadalmakkal, csak annyit, hogy gondolkozz el ezekről a dolgokról, és vonjad le a tanulságot magadnak a következő barátod miatt.
Legalább neki legyen jó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése