Azt hiszem minden csoda három napig tart. Nincs ideje a hosszabb jónak, elképzelt boldogságunkat hamar félbeszakítja a valóság ridegsége. Örök és fájó pontom a barátság a barátok keresése, és megtartása. Igyekszem sok emberrel kapcsolatot kezdeményezni, és a legtöbb esetben túldimenzionálom az általam felépített 'barátságot'. A reményeimet vetítem rá és nem a realitást szemlélem. Komolynak hiszek komolytalan dolgokat, vakká (és hülyévé) tesz a remény, a bizalom. Ellenséges környezetben mindig jól jön egy 'társalkodónő' akivel beszélgetni lehet, és akit, ha a körülmények megváltoznak a sutba lehet dobni, mint egy megunt könyvet vagy ruhadarabot. Úgy gondolom, a sün is úgy kezdte, hogy puha selymes bőrű állatként születhetett az idők kezdetén, és azt hitte, hogy sok barátja van. Minden 'barát' elvesztésével tüskék nőttek rá, így lett végül egy lábakon járó magányos tűpárna. Ilyen lettem én is, kívülről tüskés és szúrós. Milyen a sün belülről? Talán nyálkás és büdös - de erre senki nem kíváncsi...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése