Sebes lábakkal közeledik a tél! Ezt onnan is érezhetem, hogy a nyári hónapokban méltatlanul mellőzött ételek újra az étlapra kerülnek. Az ősz a zsírtartalékok felhalmozásának utolsó lehetősége az állatvilágban, és amit ma meg lehet enni, azt meg is kell, ugyanis ha én nem , akkor megeszi más, és minden gramm zsír az életet jelentheti akkor, ha már nem lesz mit enni. Na ez a veszély engem nem fenyeget egyelőre és nem is szeretném, ha ilyen gondjaim lennének, de ki tudja, mit hoz a holnap. A természetes érdeklődésem újra a zsírfélék felé fordult, amik trónján egyértelműen a töpörtyű áll. Ó, az az Istenáldotta töpörtyű! Még az átkosban mellőzött étel voltál, a melósok eledele, az árad ehhez mérten volt alacsony. Barátaiddal, a húsos szalonnákkal, az ebek élelmezését gazdagítottad (Egyszer a Böszörményi úti közértben (Budapest, XII. kerület - előkelő környék!), amikor 20 dkg főtt, füstölt, császárszalonnát kértem (Császárszalonna - Az ambrózia után az Istenek eledele lehet az Olympuson.) az eladó megkérdezte, hogy - Ugye a kutyának viszem? - Amikor azt mondtam, hogy magam szeretném megenni, úgy néztek rám, mint a véres rongyra - de ez mellékszál.) mára előkelő étekké váltál, előkelő árakkal. A z egykoron olcsó, senkinek sem kellő melléktermékeket ma aranyárban lehet kapni, így jártak a szalonnák, a töpörtyűk, avagy a pacal. Drága Töpörtyűk! Leborulva imádunk titeket! Remélem majd azután fel is fogunk tudni állni a hasunktól...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése