Egy kiállítás margójára

Céges kirándulás keretében a hétvégén Debrecenben jártunk. A nem titkolt cél a Leonardo kiállítás megtekintése volt, ebéddel és rövid sétával fűszerezve. Az eseményt nagy érdeklődés kísérte, a részünkről is, és Debrecen népe is hosszú sorokban kígyózott a kiállítóterem ajtajában, arra várva, hogy bebocsájtást nyerhessenek végre. A bemutatott anyag nagyon érdekes volt, de a szervezők mindent megtettek azért, hogy ezt a legkisebb mértékben se lehessen élvezni. Az esemény kicsit egy cipőkiárusításra emlékeztetett,  olyanra, ahol a drága cipőket kilós áron próbálják eladni. A szervezők alig titkolt célja a profitmaximalizálás lehetett, ezért boldog boldogtalant beengedtek, míg végül annyi ember lett odabent, hogy lépni nem lehetett. Az összekeveredett csoportok idegenvezetői igyekeztek túlkiabálni a másikat és a tömeget, az emberek egymást taposták, iszonyú volt a hőség és a levegőtlenség, semmihez nem lehetett hozzáférni. Bejelentkezett csoportok érkeztek folyamatosan, ha már előröl nem fértek be, hátulról indították őket, szembe a belső forgalommal. Amikor egy eredeti Leonardo rajzot szerettem volna lefotózni (A teremben csak annyi felirat volt, hogy ne használjunk vakut.) akkor hatan ugrottak rám, hogy van-e fotójegyem (Nem volt, de erre semmi nem hívta fel a figyelmem - hogy kellene, ráadásul a pénztárban esélytelen lett volna ilyet venni, lévén csak háromszáz embert kellett volna végigvárni, akik már reggel óta az ajtóban vártak, és kellőképpen morcosak voltak - hisz a csoportok mind előttük mentek be.) ugyanakkor a másik teremben a legtöbben vakuval, mobiltelefonokkal és egyebekkel vidáman fotózgattak, hozzájuk nem fértek az őrök. A mester munkái zseniálisak voltak, bár eredetiben csak egy kéziratot lehetett megtekinteni, de sok reprodukciót állítottak ki és a gépeinek makettjei is láthatóak voltak. A kiállítás megérne még egy alkalmat, aki teheti menjen el, de inkább éjszaka menjen és törjön be, mert ilyen szervezés mellett esélye sem lehet arra, hogy normálisan meg tudja tekinteni ezt az amúgy a maga nemében páratlan kiállítást.