Elvárások

A tegnapi bejegyzésemmel kapcsolatban kaptam meg a szememre a hányást, hogy az velem a baj, hogy elvárásaim vannak. Úgy gondolom, hogy ez önmagában még nem lenne baj, hiszen a véleményem szerint elvárásai mindenkinek vannak. Aki azt mondja, hogy nincsenek, az önámító, magát próbálja meg becsapni, vagy ha tudatosan csinálja, akkor másokat. Az elvárások - vagy úgy is mondhatnám, hogy a megfogalmazott minimum a kapcsolatteremtésben az a küszöb lehet, ahonnan valaki hirtelen szimpatikussá válik számunkra, akivel elbeszélgetünk, és nem fordítunk sértetten hátat, vagy nem kezdünk éppen öles léptekkel menekülni tőle.  Úgy vélem, az én minimumom egyszerű és betartható, de mégis sokan áthullanak ezen a rostán manapság. Ez az őszinteség. Ez számomra nem azt jelenti, hogy a másiknak mindent el kell mondania magáról, mert hisz titkai mindenkinek lehetnek, illetve, ha nem is titkok azok a dolgok, de vannak olyanok is, amik nem tartoznak bárkire, lényünk bizonyos dara bjait ne m kell feltétlenül másokra aggatnunk, vagy az orrukra kötnünk. Apró, de lényegi különbség tehát a mindent mondjon el magáról helyett, az, hogy amit elmond magáról az igaz legyen. (Ide tartozik egy aprócska kitétel - az, amit másoknak mond rólam. Ha véleménye van, ami engem (is) érint, azt szeretem elsődleges forrásból megtudni - tőle.) Ő dönt, hogy mit ad, de az úgy legyen ahogy van, ne kelljen benne csalódnom, mert azt rosszul viselem..