Az ősz

Itt van az ősz, itt van újra, avagy itt van újra az ősz, Kacsa Karolin birsalma sajtot főz - kinek az egyéni hangulatához mérten. Ahogy reggel kitekintek az ablakon, láthatom, hogy nem látok semmit, hisz reggel hatkor még sötét éjszaka van. Lassan ébred a nap, neki sincs kedve kimászni a dunyha alól, de lassan azért megteszi, benne jobban bugyog a kötelességtudat (meg pár milliárd tonna forró  hidrogén) mint bennem, de nekem is menni kell. Kint nedves és nyirkos minden, alattomos ködök gomolyognak és a fák közül is egyre többen sárgulnak el, és megadóan hullajtják le a leveleiket, felkészülvén a télre. Globális felmelegedés ide, vagy oda, itt mindenképpen ősz van, és tél is lesz, ha a fene fenét eszik akkor is. Utálom a telet (Egyetlen pozitívum benne a havas téli éjszaka, amikor éjjel is világos van.) a novemberi hideg esők szemetelése, a téli jeges hajnalok, a jégpáncél az utakon, és az, amikor mindenki a vackába húzódik és nem mozdul. Hová lesz az erők zöldje és a rét illata? Mindenütt füstszag száll csak, és várhatunk reménytelenül a tavasz ébredésére, a növények harsogó zöldjére, ami még beláthatatlan távolságban van még ilyenkor..