A tegnapi nőkkel foglalkozó postomat (Amely mintegy kvintesszenciáját adja a nőkkel szerzett tapasztalataimnak) mintegy továbbfűzve eljutottam a megtapasztalás azon pontjára, amikor családunk nőtagjai kimutatják a foguk fehérjét. Ez épp a tegnapi napon csúcsosodott ki, amikor is egyetlen olyan napomat töltöttem azzal, hogy szülővárosomba látogatok, anyavizitre. Ez utóbbi az üröm az örömben, de mindenkinek kell lennie keresztjének, bár egy kissé túlzónak találom, hogy az enyém akkora, hogy innen Mátészalkáig ér. Szóval, adott a napi program, amit gondosan elterveztem magamban. Erre családunk nőtagjai ötletelni kezdenek, mivel is tölthetném 'hasznosabban' az időmet, 'ha már úgy is ott járok'. Ilyenkor fortyogó iszapvulkánként böffennek elő a gondolatok, hogy ide menjél el, azt csináljad meg, míg a gondosan eltervezett és felépített terveim kártyavárként omlanak össze, és csak a rohangászás marad a különféle feladatok végrehajtásáért. A jó kis tervem összedől - ez egy dolog - de azért páros lábbal nem kellene ugrálni rajta, ez így nem járja!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése