Pontosan ma egy éve kezdtem neki a blogírásnak, és többé kevésbé sikerült legalább minden munkanap kisajtolni valami aszott gondolatot a koponyám burkolatán belül hordott szürkés színű zseléből. Ez valamilyen szinten azért eredmény, bár sokat gondolkodtam azon, hogy az egy év még nem teljesítmény, egy évig bárkinek lehetnek új gondolatai bármiről. A magam esetében kíváncsi vagyok, mikor facsaródik ki teljesen a gondolataim szivacsa, hogy már nem jut eszembe új, semmi olyan, amit ezzel a távoli, fehér papírral meg tudnék osztani. Majd meglátjuk, a vak is ezt mondta!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése