Jó szomszédság

A rossz szomszédság - török átok, tartja a mondás. Rövid pesti tartózkodásom alatt ezt sikerült is megtapasztalni, és tulajdonképpen ez volt az egyik fő mozgatórugója a vidékre költözésünknek. Nem csak mi voltunk azok, akik a fővárosból a környező településekre költöztek, sokan gondolták/gondolják úgy, hogy a városon kívül nyugodtabb az élet, és jobbak a körülmények. Sajnos a legtöbben viszik magukkal a pesties beidegződéseiket, nem tartanak kapcsolatot a szomszédaikkal, magas és átláthatatlan falakkal veszik körbe a telkeiket, és önként zárják így börtönbe, kalitkába önmaguk. Pedig a szomszédokkal remek dolog jóba lenni, mert igen nagy segítségére tudhatunk lenni egymásnak és ez felemelő érzés. Ez a mostani hétvégén is beigazolódott, mert egy kerti fészer betonalapját készítettük el apámmal. A betonkeverőt a szomszédtól kaptuk kölcsön, ingyen és bérmentve, majd amikor látta, hogy miként szerencsétlenkedünk mi ketten, akkor átjött segíteni, és az ő hathatós segítségével szárnyra kapott az aladdig béna madárként az ágon vakaródzó munka és fennen szárnyalni kezdett. Ő adta a hordót a víznek, a talicskát, a simítófát, de még a takarófóliát is, amivel a friss betonozást védtük meg a hirtelen eleredő esőtől is. Nem is tudom mire mentünk volna nélküle. Segítsége, minimum egy lovasszobrot ért a Városligetben. Ha a rossz szomszédság valóban a török átok, akkor a jó szomszédok Isten ajándékai lehetnek!