Találkoztam egy boszival. Ez könnyű, mondanák mások, - hisz rengeteg olyan nő van aki megérdemli ezt a jelzőt! - de a véleményem szerint azok inkább banyák. Mert ugye, ha egy nő megöregszik akkor lehet belőle kortalan jótündér, lehet belőle nagyi és válhat banyává is. De ez mellékszál. Az 'én' boszim nem banya, se nem jótündér, velem egykorú, mitöbb évfolyamtársnőm volt a gimnáziumi éveim alatt. Akkor persze nem látszott rajta, hogy mi lesz belőle, nem repkedtek a feje felett baglyok és nem hordott magánál se fekete macskát, se seprűt. Végül is sosem tudhatja az ember kiből mi lesz évek hosszú sora után, lehet valakiből egyetemi tanár, de akár kőfaragó, vagy balett táncos is. Ez a lány boszivá vált, bár lehet, hogy az is volt már, csak mostanra érett meg a tudása, hogy elmondhassa ezt magáról. Egy könyvesboltban dolgozik, ami duplán szimpatikussá teszi, ugyanis szeretem a könyvesboltokat, a sok könyv olyan megnyugtató és a finom, mással össze sem hasonlít ható 'új könyv' szag, amúgy is megigéz, de ezen felül még elképzelem, ahogy a vastag poros fóliánsokat rendezgeti egy holdvilágos éjjelen a vártoronyban, miközben a fekete macska a lábainál dorombol - szóval ez olyan stílszerű. Kártyából jósol - noha én alapvetően szkeptikus vagyok a jóslással kapcsolatban - mint ahogy az eleve elrendeléssel kapcsolatban is - az egyik feltételezné a másikat, és én naivan hiszem azt, hogy az ember a döntéseivel a saját sorsát is képes irányítani. (Na jó, az én helyzetem ebből kivétel - mert jelenleg sodródó korszakomat élem, tehát inkább a körülmények irányítanak - mint én a körülményeket.) de mindenképpen elszántam magam, hogy most az egyszer kipróbálom mint mond nekem a kártya. Azután majd beszámolok róla...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése