Mostanság annyi minden van, ami miatt az ember szégyellheti magát más helyett. Lássuk.. Szégyellem magam az emberek miatt. Olyan 'lényekkel' élek együtt, akik koszban és mocsokban szeretnek élni - tessék megnézni akármilyen közterületet - persze a saját lakására mindenki háklis, de ez az érzés a kertkapuban többnyire elmúlik. Szégyellem magam azok helyett is, akik szerint a demokrácia csak addig az, amíg nekik tetsző dolgok történnek, és az ellenkező véleménnyel rendelkezők mind rosszak és tojással dobálják meg őket, vagy tettleg bántalmazzák, esetleg felszólítanak másokat erre. Szégyellem magam külföldön, ahol magyarul van kiírva a boltban, hogy 'Ne lopj!', szégyellem az erdőben, ahol naponta lehet szembesülni oda nem illő dolgokkal, a lakott területektől távol kihajított gáztűzhellyel, hűtőszekrénnyel és autóalkatrészekkel. Szégyellem, hogy 'mi magyarok' nem tudunk viselkedni, hogy az esztergomi bazilikába betérő bikinis hölgynek amikor szóltak, hogy így ne jöjjön be, akkor fel volt háborodva, hogy bizonyos emberek úgy gondolják, hogy a szabályok csak a másikra vonatkoznak, rájuk nem, gátlástalanul képesek elvenni mástól a lehetőséget (pl megállnak a rokkantaknak fenntartott parkolóban - 'mi közöd hozzá, köcsög!') ugyanakkor hangosan sírnak vagy fenyegetőznek, ha őket éri valami sérelem. Talán nem kellene ünnepeinken zászlóba csavarni magunkat és mellet döngetve menetelni, hogy mekkora magyarok vagyunk mi látszólag, hanem apró, dolgokban kellene változni, hogy Petőfi szavai a Nemzeti dalban végre igazak lehessenek. "..A Magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez.." Úgy gondolom, hosszú még az út odáig, és egyszer már érdemes lenne rá is lépni erre az útra. Amíg ez nem történik meg, marad az, hogy én szégyellem magam más helyett is..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése