Rossz a hangulatom, már napok óta. Azt hiszem, valamiképp az időjárással állhat kapcsolatban a dolog, illetve azokkal a dolgokkal, amik velem történnek mostanában. Ma reggel is a természet szilaj támadást intézett a lakhelyünk ellen, erre ébredtem hajnali négykor. A szél fogócskázott a tetőn a cserepekkel, szerencsére azonban az összes cserép 'ház'-ban volt, így egyoldalúvá vált a játék, de ő nem adta fel. Cserébe lekapta az autóról a ponyvát, amivel én kezdtem fogócskázni neglizsében az udvaron, de végül is győztem. Ez adhatna némi alapot a jókedvre, de azután már ébren töltöttem a hajnalt, egészen a vekker csörgéséig, ami után a szokásos reggeli teendők következtek. Emberi kapcsolataimban is a mélyponton vagyok. Pár népszerű és elcsépelt közmondás jut az eszembe: Minek futni olyan szekér után ami nem vesz fel. - Jó kérdés, de nem tudom rá a választ. Az újévi fogadalmaim közé tartozott az, hogy próbálok futni, mert (újabb közhely következik) - Nincs olyan szénásszekér, amire egy villával még ne férne fel. Noha a mondásban valószínűleg széna szerepel, (vagy szalma) de ebben az esetben a fűfélék családjába igyekszem magam sorolni. Mégis úgy látom, hogy a szekér, noha üres, mégse akar megállni. Hiába rohanok, és teszek meg mindent, hogy észrevegyen a kocsis, szemmel láthatólag másfele néz, a visszapillantót meg diszkréten letakarta a ködmönével. (Szép kis képzavar..) Egyre jobban lemaradok, miközben a fülemben cseng a patkók vidám dobogása egyre halkuló hangon. Bár nem hiszek a sorsszerűségben, de ha van ilyen, akkor épp ennek a bosszúját szenvedem..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése