Oly kedvesen fel lettem kérve erre a megtisztelő feladatra, hogy mondjak el magamról öt titkot. Hmm. Lehetne az első az, hogy nincsenek titkaim, legalábbis olyasmi, amit fel is fednék. Ezt persze sokan sokféleképpen értelmezhetik, de a titok nem lesz titok azáltal, hogy elmondjuk másoknak illetve lehetnek olyan dolgok is, amikről én azt hiszem, hogy senki sem tud, pedig mindenki számára egyértelműek. A második, hogy világ életemben békés ember voltam/vagyok nem szeretem az erőszakot. Ami persze egy kicsit baj, mert az erőszak elkerülése érdekében megalkuvó is tudok lenni és az nem jó. Soha nem verekedtem a gyerekkoromban, leszámítva egy igazán szép 'makarenkói' pofont, amit a barátom (Őróla egy másik emlékemben írtam már) becsületének a védelmében osztottam ki. Utólag belátva kár volt az is, a cél is és a megoldás is. A harmadik az, hogy nem szívesen beszélek magamról. Az emberek többsége azért kérdez, hogy saját kérdésére válaszolhasson, manapság nem divat ténylegesen érdeklődni a másikról. Ha valaki megkérdez, (Ez biztosítja azt, hogy valószínűleg tényleg érdekli az, amit kérdez [leszámítva azt, ha ő akar válaszolni rá, de azt azért már ki tudom szűrni.] akkor szívesen válaszolok sok mindenre.) A negyedik az, hogy nagyon szeretem a jó társaságot, viszont befelé forduló vagyok, nagyon nehezen tudok beilleszkedni egy új társaságba, nehezen szerzek új barátokat, inkább a saját gondolataimba temetkezem. Az ötödik, hogy sohasem érdekelt a divat. Semmit nem teszek csak azért mert éppen divatos, vagy trendi (Utálatos ez a szó ) Kényelmes ruhákba járok, ízletes ételeket eszem, stb. Mindig is többre becsültem az egyéniségeket mint a sodródóakat, bár bizonyos értelemben magam is sodródom..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése