Esti mese reggel

Volt egyszer egy távoli afrikai országban egy pici üzem, ahol pikáns bugyikat gyártottak igényes vásárlók részére a helyi piacra. Ez az üzem egy amerikai cégcsoport tagja volt, mert valamikor a nagy fehér varázslók úgy gondolták, hogy jól jöhet nekik még egyszer egy ilyen cég. Igazából minden ment a maga útján, szerencsére a bugyik jól fogytak, mindenki boldog volt. Egyszer nagy fehér varázslók érkeztek e távoli országba és közölték a vezetőkkel, hogy igen nagy ajándékot fognak kapni, merő szívjóságból. Egy majdnem új bugyigyártó gépsort fognak hozzájuk telepíteni, mert Kanadában volt egy ilyen felesleges, és ott túl sok pénzt kellett volna fizetni a veszélyes hulladék ártalmatlanításáért, és ide meg milyen jó lesz. Persze nem lehet úgy ukkmukkfuck idetelepíteni a gépet, méltóként fogadni kell a berendezést. Az például szóba sem jöhet, hogy helyi szakemberek végezzék el a gép helyének kialakítását és összeállítását, ezt ugyanis csak az ugyanolyan képzettségű, de fehér sámánok végezhetik csak, akik viszont nem itt laknak, ezért megérthető, hogy ki kell fizetni nekik a repülőjegyet amivel hétvégére hazautaznak a családjukhoz (mert nem várhatja el senki szerencsétlenektől, hogy a megérdemelt pihenésüket szerető családjuktól távol, emberevő barbárok között töltsék el) és emiatt a munka is lassabban halad. De a pénz nem számít. Az üzem vezetői kezdetben próbáltak felhőtlenül örülni, és bele is szólni dolgokba, de állandóan le lettek torkolva, hogy ők nem értenek hozzá, és elhihetik, hogy a nagy fehér varázslók mindent sokkal jobban tudnak, még a helyi viszonyokat is sokkal jobban ismerik onnan távolból, mint ők ott. Különben is, ők csak végrehajtók, úgyhogy legyenek szívesen úgy is viselkedni, és nem gondolkozni túl sokat, az ugyanis árt a munkaviszonynak. A gép végül is kész lett. Szép volt, ahogy működött, csörgött csattogott, ontotta magából azokat a bugyikat, amiket igazából jól Kanadában lehetett volna eladni, itt ugyanis a másmilyet szerették, de ez nem volt szempont. A nagyszerű ajándékról a számlát persze benyújtották a a pici cégnek, ugyanis nem gondolhatja senki, hogy a távoli országból érkezett vendégsámánok ingyen dolgoztak, és az onnan hozott nyersanyagok, és egyebek ingyen voltak. Csak a gép volt az ajándék. A számla összege végülis jó nagy lett, de szerencsére kár nem érte a tulajdonosokat, mert a pici üzem költségvetése elbírta a dolgot, legfeljebb mindenki egy fél kiflicsücsökkel kevesebbet kap reggelire - na bumm. Ráadásul most egy csomó helyi munkaerő feleslegessé vált, úgyhogy jól ki is lehet őket majd rúgni. Az, hogy a gép árából ezek az emberek 130 évíg bírtak volna magasabb bérért dolgozni, szintén nem volt szempont. A lényeg, hogy jót tettek valakivel megint, és az ilyen jócselekedetetktól hangosabban dobog az amerikai szív... (Bármi hasonlóság a valósággal csak a véletlen műve lehet, ilyen dolgok csakis Európán kívül, távoli országokban eshetnek meg, ott is csak százévente egyszer, és már 47 éve volt már egy ilyen.)