Időnként perverz késztetést érzek, hogy receptjeimet az utókorra hagyományozzam. Vasárnap is sikerült egy saját alkotást kreálnom, ami a várakozások ellenére jól sikerült, noha mint a neve is mutatja, teljesen meggyőződés nélkül született. Emígyen készült:
Wokban olajat hevítettem, mikor már szinte füstölt, belevetettem a kockára vágott vöröshagymát. Az első és másodlagos égési sérüléseim ellátása után hozzáadtam a szintén kockára vágott csirkemellet, majd majoránnával és sóval, borssal és kevés őrölt gyömbérrel fűszereztem. Kavargatás után balzsamecettel és szójaszósszal dúsítottam, majd hozzáadtam egy héjától és magházától megfosztott, apróra vágott almát. Ezután, amikor az alma kezdett a eltűnni a keletkező mártásban és az ismeretlenség homályában, száraz fehérborral adtam meg neki a végtisztességet. Került még bele kevés méz és egy fél citrom reszelt héja. Utóbbi, a kedvelt és pikáns citromíz elérése végett. Legutolsó lépcsőként tejjel felengedtem, és rászórt liszttel sűrítettem. Gyúrt tésztával tálaltam. (Ez szerencsére előző napról maradt, ugyanis sosem tudom rendesen kiszámítani a mennyiségeket.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése