2006. november 10., péntek

Tanárok szerencséje

Szerencséje van a tanároknak. Illetve bizonyos helyeken szerencséjük van, talán ott, ahol az átlagos iq nagyobb mint amit a mezőn a nyáj képvisel, vagy ahol az emberek úgy szocializálódtak, hogy a véleménynyilvánítás egyetlen módja nem az, ha valakit furkósbottal össze-vissza verünk és vasvellával jól megszurkáljuk utána. Szóval ez egy meglehetős előny. Illetve az ember sosem tudhatja, hogy mikor találkozik össze egy olyan emberrel, aki másképp nevelkedett és az előbbi konfliktuskezelési metódust ismeri, de ez legyen a tanárok rizikója. Kultúrember , ha a tanár tanítja a kölkét, persze elnézi a oktató mindenféle dilijét, mert ha (jogosan) kiüvöltözöm magam, én ugyan hazamegyek, de a kölkömet egy életre elvágtam nála, és az nem jó. Egyetlen megoldás lenne az, hogy azután gorombítom le, miután a gyerek már elment tőle, de  nem ér annyit a dolog, hogy foglalkozzam vele. Na és az apropó, ami miatt ezt a hosszú bevezetőt írtam: Iskolai feladat volt, hogy lepréselt falevelet kellett vinni másnapra rajzórára. Itt némi ellentmondás feszül (De ez a jelek szerint nem zavart senkit, illetve minket szülőket igen, de az kit érdekel)  mert egyetlen éjszaka alatt azok a rusnya levelek nem hajlandóak tökéletesen lepréselődni. Nem baj, a feladat az feladat, megoldottuk. A kölök az elsők között vitt be egy egész doboz egy éjszakán át nyomorgatott levelet. Viszont csak ő volt olyan szorgos, a többiek csak módjával. A másnapi rajzóra persze érdeklődés és nyersanyag hiányában elmaradt, mert egy csomóan nem vittek be semmit. Heteken át ki volt írva a táblára, hogy ki az aki még nem hozott anyagot. Aztán felvirradt a nagy nap, végre (majdnem) mindenki betántorgott levelekkel (Ugyanis ilyenkor ősszel nagyon nehéz ám levélhez jutni, sorállás van, és ott a csúf száraz levél maffia is, de tényleg! )  és  kezdődhetett az alkotó tevékenység. Addigra viszont a kölök két hete bevitt leveleinek a széle felpöndörödött, minekutána a gyermek a tanártól karót kapott (szerencse , hogy nincs osztályozás, most nem azt mondják, hogy karó, egyes, megbuktál - leülhetsz, hanem, hogy 'fejlesztésre szorul' ami ugyanaz jelenti és ugyanolyan érzés is.) mint az a gyerek is, aki két hét után sem volt képes 1 db száraz levelet becipelni az órára. A tanár szerint ő nem tehetett mást. Ezek után persze szólt, hogy menjek be és ragasszam meg a fogasokat és hazaküldte a csengőcskéjét, hogy ragasszuk meg neki, mert ő képtelen rá.  (Az ominózus csengőt végül a gyerek ragasztotta meg idehaza - ez jellemzi a feladat bonyolultságát.) Ezek után gondoltam rá, hogy a tanár is megérdemelné a beírást az ellenőrzőjébe, hogy 'fejlesztésre szorul', de hát ilyenkor jön az, hogy nem tolok ki a saját véremmel. Viszont nosztalgiával gondolok a vidékre, ahol legelészik a nyáj, fákon terem a bunkó, és bizonyos problémákat sokkal letisztultabban oldanak meg..

Nincsenek megjegyzések: