Ma halottak napja van. Ez egy fájdalmas ünnep, legalábbis legtöbbünknek, mert minden családban vannak akik idejekorán mentek el, pedig maradhattak volna még. Igazából nincs is olyan, hogy valaki jókor megy el, ha meg tudja élni a korát tiszta tudattal és egészségben, akkor akár örökké is élhetne. Nekem szerencsére jó családom van, kivétel nélkül mindenkit szeretek, kit kit a maga módján és érdemei szerint, de szeretek. Szóval ez az alkalom azoké akik már nincsenek, ma értük gyújtunk gyertyát és megyünk ki a temetőbe. Igaz a temetőbe bármikor ki lehet menni, mint ahogy a hithez sem szükséges a templom és az ima sem, ezek mind csak külsőségek, alkalmak amikor a többi ember előtt bizonyíthatunk valamit, talán a közösséghez tartozást.
Szóval szívesen ki is hagynám, mert nem kellemes, ráadásul az én fájdalmam nem tartozik másra, az én érzéseimet úgysem érti meg más, mert mindenkinek a maga problémája a legnagyobb, és ez talán így is van jól. Ezt mindenkinek magának kell megélnie és feldolgoznia. Csak azt nem értem, hogy miért kívánnak a kollégáim mára kellemes ünnepet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése