Emlékezés

Ma november hetedike van. Sokaknak, hozzám hasonlóan emlékei vannak erről a napról, sokaknak ez a nap csak egy csúnya (esetleg szép?) novemberi nap, egy a sok közül. Nekem a gyerekkorom egy része volt, ha számvetést készítek, akkor az jön ki, hogy majdnem a fél életem annak a jegyében telt el, hogy ez a nap egy ünnep volt. Ünnepeltünk valamit, egy olyan eszmerendszert, ami mára magasztos gondolatból alpári szitokszó lett, és akire ilyet mondanak, az minimum vért kíván. Ilyenkor fel kellett öltözni tisztességesen (illetve amikor gimnazisták voltunk, akkor már kevésbé tisztességesen - volt is miatta balhé, de a fiatalság mindig lázad.) fehér ing, és sötét alj, és jó idő esetén az emlékműnél, rossz idő esetén az iskolai tornateremben volt megemlékezés, Aurórával és forradalmárokkal, mindennel, ahogy kell. Persze az ünnepség nem az ünnepen volt, lévén az tanítási és munkaszüneti nap volt. De még mindig az emlékeimben élnek a műsorok, a fülledt tornatermekben, ahol a gyerekek rendre ájultak halomra, miközben az ünnepi előadást 'élveztük' végig. Még mindig tudom a szovjet himnuszt és az internacionálét, amik rendszeres záró- és nyitóakkordjai voltak az eseménynek. Azóta persze ezeknek leáldozott, a fiamnak például fogalma sincs a mai napról és ez talán így is van jól. Ő már csak a március tizenötödikei ünnepen tud halomra ájulni a többiekkel. Az Aurórát azóta gondolom eladták ócskavasnak. 'Sic transit gloria mundi...'