Régi vágyam vált valóra tegnap. Minden rosszban van valami jó, a tegnapi vásárlásban az, hogy találtam végre a törökbálinti Kikában (Nem teljesen értem azt a kereskedelempolitikai elvet, ami a puszta közepén, a semmi határán nagyáruházat épít, ugyanis teljesen üres volt. Megjegyzem a Kikások így se hasonultak meg magukkal, mert kb hasonlóan 'gyors' volt a kiszolgálás. De ha ez jó nekik, akkor nekem miért fájjon?) egy pofás, és ár érték arányban tökéletes lávalámpát. Alaposan le volt értékelve, negyedáron adták, és így került ezer forintba, nagyjából. Annyit szerintem meg is ér, mert alapvetően szép, és számomra a természet törvényeit szimbolizálja a nappaliban. Jóleső érzés nézni azt a piros színű trutymót, amint méltóságteljesen kavarog, illetve fel és alá mozog az üvegben. Meditációra is alkalmas, tökéletes figyelemlekötő, sosem ismétlődik ugyanaz, mindig más és más alakzatok szakadnak ki a forró anyagból, hogy felemelkedjenek, feljussanak a csúcsra, majd visszaereszkedjenek oda, ahonnan jöttek. Kicsit maga az ember jut róla eszembe, ahogy megszületik a semmiből, felemelkedik, lehanyatlik, majd semmivé lesz..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése