2006. november 22., szerda

Gépek lelke

Vajon van-e lelkük a gépeknek? Vagy ha valaki egy gépet tart, saját lelkének egy részét kapja vissza tőle? Az első autóm, amit igazán a magaménak mondhattam, például kifejezetten szeretett engem, és én is szerettem őt. Sehol nem hagyott ott, mindenhonnan haza tudtam jönni vele, noha anyámat több ízben otthagyta. Őt nem állhatta. Olyankor lementem hozzá, beültem és hazajöttem vele. Anyám autója viszont engem nem szeretett. Változatos helyeken hagyott ott mindenféle előjelek nélkül, éppen ezért feszült volt a viszony kettőnk között, pedig igyekeztem neki is a legjobbat nyújtani. Mostani autómmal jól kijövök. Eddig megbízható és hálás gépnek bizonyult. Egy ismerős szerint ha egy kocsinak lelke kezd lenni, az a legjobb jel arra, hogy ideje eladni és venni egy újat. Én szeretem a lélekkel megáldott dolgokat, ha úgy állnak hozzám, ahogy én hozzájuk. Valahogy emberibbé teszik a világot.

Nincsenek megjegyzések: