Vannak apró örömök a mindennapokban. Ilyen például a vezetés. Szeretek autót vezetni, bár nem vagyok belőle a legjobb, és igazából nem is szeretnék az lenni. Tudom, ezzel a véleménnyel a kisebbséghez tartozom, mert Magyarország egy olyan ország, ahol a vezetők kilencven százaléka tartja úgy magáról, hogy jobban vezet az átlagosnál, igaz ennek meg is van az ára, ezt naponta lehet hallani, olvasni és sajnos látni is. Azzal együtt, ha az úton lévő önjelölt Fittipaldikat leszámítjuk, jó érzés tudni azt, hogy magam, egyszerű kis puhány gerinces emlős, egyedül irányítok másfél tonna vassal kevert műanyagot, és az feltétel nélkül követi az akaratomat. Hasonló megfontolásból szeretek programozni is. Jó dolog életet lehelni egy buta vasba, akaratot vinni pár drót és homokszem közé. Emberekkel szemben más a helyzet, azt hiszem képtelen lennék embereket vezetni, én vagyok az örök beosztott. Igazából a munkámban csak azt szeretem, ha rám bíznak valamit és hagynak nyugodtan dolgozni. Ez egy furcsa kettősség, de hát mindenki ilyen egy kicsit, jin és jang, fekete és fehér. És talán ettől szép ez.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése