Örülök a hétvégéknek, mert ilyenkor kiélhetem gasztronómiai vágyaimat. Ilyenkor lehetőségem van arra, hogy főzzek, hétközben mivel mindenki eszik meleget napközben, vacsorára nem főzök, csak a legritkább esetben. Ma almaleves lesz és lecsóshús macokkal. Utóbbit a TV Paprika Bandi a hegyen c. műsorának nyomán készítem el, igaz gázon, és nem szabadtűzön, de inkább a minőségben leszek maximalista és nem a reprodukálás körülményeiben. Az almaleves a legegyszerűbben elkészíthető gyümölcslevesek egyike, igaz én minden gyümölcslevest ezen a módon készítek, mert így szeretem. Annak idején az anyai nagyanyám készítette ilyen módon, és talán egy kevés nosztalgikus emlék is fűződik hozzá. Szóval, az ember felteszi főni a meghámozott és megmosott, vékony gerezdekre vágott almát, cukrot tesz bele és szegfűszeget, fahéjat. Fűszerekből nem kell sok, mert a szegfűszeg alapvetően erős fűszer, a fahéjat meg nem annyira szeretem, de mint a bölcs mondta: Túlcukrozni ugyanolyan rossz, mint keserűen hagyni - tehát mindenkinek magának kell kitapasztalnia azt, amit szeret. A magam részéről én egy kicsit édesen szeretem, amit remekül ellensúlyoz az almák fanyarsága. Szoktam belereszelni citromhéjat és citrom levét is teszem bele, már csak az ízhatás végett is. Ha egyet rottyan (Az almát nem kell túlfőzni, legyen tartása, mint egy politikusnak!) Akkor levéve a tűzről, behabarom. Anyag kell a habarásba, úgyhogy nem sajnálom a tejfölt bele. Egy kis fazéknyi levesbe beleugrik egy kis tejföl és egy púpozott evőkanál liszt. A lisztet kevés vízzel szoktam csomómentesre keverni, azután teszem bele a tejfölt, így sokkal könnyebb simára keverni, és a fazekat a tűzről levéve, keverés, és apró lyukú szűrő alkalmazása mellett, elegyítem össze, majd visszarakom a gázra, hogy főjön egy kicsit még, hogy a habarásnak elmúljon a nyers lisztíze. Azután a gázról levéve kihűtöm. Praktikus előző nap elkészíteni, mert akkor össze tudnak érni rendesen az ízek. Magába a lébe lehet tenni egy kevés fehérbort, vagy rumot, én mindkettőt szeretem, de a tegnap este készített levesből ezek kimaradtak. (Miért is nem tegnap írtam ezt le?) Más másféle habarásokat szokott, a nagynéném például vaníliapudinggal sűríti amit feljavít tojássárgájával. Az is jó, de valahogy nem az igazi. Ráadásul ő főz bele citromkarikát is, amit ha én megteszek, akkor sem hagyom benne, mert a citrom héja alatt lévő fehér réteg keserű és megkeseríti a főzetet. (Azért a tonik nekem is a kedvencem, de nem főzök belőle levest!)
Ahány ház, annyi szokás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése