Kis bunkók

Azt hittem, hogy a szociopata énem kezd a felszínre törni, de aztán elolvastam a szociopata jelentését a wikipedián és rájöttem, hogy ilyen biztos nem vagyok. Arra is rájöttem, hogy viszont ismerek pár ilyen embert, de ezzel nem lehetek egyedül, ilyenek mindenhol vannak. A manapság sikeres embertípus a szociopata. Például szinte a teljes kormány az lehet - de igazából nem is erről akartam ma írni. A toleranciaszintem kezd csökkenni, lassan én is azok közé a vén gazemberek közé fogok tartozni, akik verbálisan molesztálják a fiatalságot és amiért majd a fiatalság esetleg ezt elmeséli odahaza: Egy öreg f@sz beszólt a vonaton, pedig nem csináltam semmit, csak úgy voltunk a haverokkal, de igazából nem is tudom mit akart, mert oda se figyeltem. Az ilyeneket mind le kéne lökdösni a vonatról, ja!  - Nahát, mik vannak! - tromfolhatnak rá a szülők. -  Manapság mindenkit kiengednek, a temetők meg üresek! - Na igen. Jutott eszembe a gondolat onnan, hogy békésen vártam reggel a vonatra, ami meg is érkezett. Kinyitotta az ajtóit, és elkezdtek leszállni az emberek, amikor a leszállásba berobbant két kis csibész rollerrel és félrelökdösve a várokozókat és a leszállókat, felrohantak a vonatra és belevetették magukat egy ülésbe. Az ember ilyenkor előreengedi az időseket és a nőket, majd maga is felszáll, esetleg előre megy ordibálni egy kicsit a huligánokkal, de úgy gondoltam megalkuvó leszek és nem vállalok be egy elrontott napot így kora reggel. Inkább elpuffogtam magamban és a szemközti ülésben héderelő rollereseket néztem, hogy ha felteszik a koszos roncsot az ülésre, akkor nem állok jót magamért, De ők szolidak voltak, szóval a fiatalság általános romlottságát kimondó elméletem ezen a ponton sérült. Na nem baj, majd legfeljebb írok róla egy remek blogpostot.