Tej

A tej, nekünk emlősöknek az életet adó első táplálékunk, szóval érthető a vonzódásunk felé. Kisgyerekként élénk érdeklődést mutattam a tej és a forrása irányába is, ez máig megmaradt bennem, továbbra is nagy kebelbarát vagyok. De mindamellett a tejet is nagyon szeretem, bár az utóbbi időben kétség merült fel bennem, hogy a vonzódásom a tej iránt nem kölcsönös. Mintha a tej már nem viseltetne felém hasonló vonzalommal, azaz az eddigi tünetmentes fogyasztás egyszer csak valami másba csapott át. Ismeretes, hogy az emlősök egy része az elválasztás során laktóz intoleranciát kap búcsúajándékul, azaz a további tejfogyasztás mindenféle gyomor- és bélpanaszokat okoz, nyilván azért, hogy az igya a tejet, akinek az készült. Mi emberek vagyunk valamennyire kivételek, mert a laktózérzékenység nem annyira jellemző, bár bizonyos egyedeknél előforduló tünet, ezért tudunk annyi feldolgozott és feldolgozatlan tejet fogyasztani és ezért vettem én annak idején annyi karton tejet otthonra, hogy mindig legyen hova nyúlni, ha szükség volt rá. Eleddig. Ugyanis a belsőmben zajló folyamatok kikövetelték maguknak azt, hogy váltak, azaz megpróbálkozzam a nem állati eredetű tejek fogyasztásával. Végigkóstoltuk a kínálatot és a rizstejnél tettük le a voksunk, talán ez hasonlít legjobban a tejre. Nem mondom, az ára érdekes, mert azt hinné az ember, hogy az állati tejjel sokkal több a macera, hisz a rizs csak úgy terem, de nem. A kereskedelemnek, ahogy a mezőgazdaságnak sem muszáj logikusnak lennie. Szóval a növényi alapú tejek elég borzasztóak, főleg elsőre és főleg a valódi tej után. Viszont meg lehet szokni és tulajdonképp már a müzlimet és a turmixomat is ebből készítem, utóbbi egész furcsán más ízű és színű is, de vállalható. A feldolgozott tejtermékek miatt azt hiszem szükség van a tehenészetre, de ha több rizstej fogyna, lehet, hogy az ára is lejjebb menne. (Vagy bekebelezné az üzletet a maffia.) Szóval, igyatok több rizstejet, mert az jó! (De szokni kell.)