A vicceket az élet írja. Ennek örömére gyorsan adaptáltam is a tegnapi helyzetemre egy viccet a nagy Ámérikából. Rövid, tanulságos és rendkívül aktuális. Szóval: Egy léghajós eltéved valahol hazánk kék egén, teljesen elveszti az irányérzékelését és tájékozódóképességét és fogalma sincs hol van. (Az ilyen tényleg, miért repül?) Látja, hogy egy erkélyen emberek beszélgetnek, leereszkedik melléjük , hogy megtudja, hogy hol van. Megkérdezi őket, mire az alábbi választ kapja: - Egy léghajóban! Megköszöni, behelyezkedik a leszálláshoz és leszáll a budaörsi repülőtéren. Az utasa megrökönyödve kérdezi: - Honnan tudtad ennyiből, hogy hol vagyunk? Mire a válasz: - Feltettem egy értelmes kérdést, kaptam rá egy értelmes választ, mégsem mentem vele semmire. Erről tudtam, hogy csak a Telenor központjánál járhatok, onnan meg persze tudtam az utat.. Ez onnan jutott eszembe, hogy tegnap beszéltem velük, egy egész egyszerű problémával kapcsolatban és nem igazán tudtak segíteni. Noha elvben ők a szolgáltatók, inkább lebeszéltek volna a dologról vagy olyan megoldásokat mondtak, mintha egy hajótöröttnek azt javasolnák, hogy vegyen elő egy fúziós reaktort vagy részecskegyorsítót. Nyilván én vagyok a hülye, hiszen tudhattam volna, hogy a sumér álmoskönyv szerint távközlési szolgáltatóval semmit nem lehet elintézni azután miután szolgáltatást vásároltál tőlük, de gondoltam - hátha! Közben meg arra is rájöttem, hogy a viccadaptáció nem igazán pontos, hiszen a történetbeli léghajós pusztán ennyiből nem tudhatná meg melyik cég tövében jár. Ugyanis mindegyik ilyen, így szinte bárhol lehetne..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése