Most, hogy utazom a városban, láttam egy bazi nagy plakátot arról, hogy vigyem haza Béres Alexandra ételeit és alatta Alexandra vigyorgott mint a tejbetök. Rögtön eszembe jutott az a jelenet, ahogy ugyanő, reggeli felkelés után karikás szemekkel megy ki a hűtőhöz, kinyitja és semmi. Odabent patikai tisztaság, újhűtő szag, szembevágó éles fény, de amúgy a hűtő belseje töküres. Még a tegnap felbontott szójatejes flakon is hiányzik. Ami ennél üresebb az csal és festi magát. Viszont sáros lábnyomok vezetnek a előszobából a hűtőig és vissza. Ilyenkor jön a felismerés, hogy ja persze, a hirdetés! Na már csak ezért se lennék Béres Alexandra!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése