Pár napot Balatonon töltöttem, ahol lepergett előttem a távközlés történelme, legalábbis az a rész, amiben érintett voltam. A mobilkorszak hajnalán, amikor még a nagy és otromba telefonokkal rohangáltunk, áldás volt a mobiltelefon, hiszen egy olyan területre hozott kapcsolati lehetőséget, ahol eddig nem nőtt még a fű sem ebben az értelemben. Kicsit szenvedni kellett érte, de megérte. A hely, ahonnan hívni lehetett, meg volt a kertben jelölve egy karóval, csak onnan lehetett sikeres hívást kezdeményezni. Aztán persze beindult a fejlődés, már szinte mindenhonnan aztán mindenhonnan, szinte nélkül lehetett telefonálni. Aztán persze beköszöntött az űrkorszak, az okostelefonok kora, amikor megszokhattuk azt, hogy bárhonnan képesek vagyunk internetezni. Bárhonnan, csak onnan nem. Evidens volt az, hogy ha bárhol az országban a kapcsolat minősége N akkor ott N-M, akol az M értéke minden esetben 1 és végtelen közé esik. Amikor már mindenhol 3G volt, ott csak Edge, és azt hiszem most jött el az idei csúcspont, amikor a Telenor elkezdte hirdetni az új, nagysebességű hálózatának az indulását. A telefon rendre azt írta ki, hogy nincs hálózati kapcsolat. Bárhova álltam, bármit csináltam. Eljutottunk egy szintre, ahonnan csak felfelé vezet az út! Ugyanakkor ha úgy vesszük ezzel nyugodt nyaralást biztosítottak nekem, hisz tökéletesen el voltam zárva a külvilágtól, ugyanúgy mint gyerekként, annak idején. Köszönöm neked, Telenor! (Csak le ne számlázzák - Nyugalom csomag - felárral!)
2015. augusztus 24., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése