Valamikor írtam arról, hogy az ember nem szarik az asztalra, ahol eszik, azaz nem teregeti ki az aktuális szennyest, nem harap bele a kézbe, amitől enni kap, vagy lojális a munkaadójához mindaddig, amíg az valamiféle jogkövetkezményekkel járhat. Ez eszembe is jutott tegnap és igyekszem ennek meg is felelni, de néha azért elfog a vágy a formabontó viselkedésre. Főleg amikor nagy igazságtalanság történik és az ember kénytelen nyelni és vigyorogni, pedig legszívesebben párol lábbal tiporna a damasztra..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése