Kel anomália medvével

A medve tehet róla! Sok mindenről tehet az ember, a meteorológia, sőt még a hold tömegvonzása is - utóbbi például egyértelmű felelőse az árapály jelenségért, de erről személy szerint a medve tehet. Sőt, nem a medve úgy általában, hanem egy bizonyos medve. A gyerek épp tegnap hívott fel telefonon - fontosnak érezte elmondani azt, hogy meg fog ölni. Így neveljen az ember gyereket. A legszebb éveinket pazaroljuk rájuk, a legjobb anyagokból készítjük el, majd tápláljuk, neveljük, hogy majd egyszer felhívjon telefonon és rosszallását fejezze ki valamiért, amiért tulajdonképpen nem is én vagyok a hibás, hanem az a bizonyos mackó. Nem is tudom, hogy jó-e rá a szó - mackó - olyan ártatlannak és olyan szerethetőnek tűnik így, nem pedig egy vérengző dögnek, ami egy karommozdulatával húzza ki a beled, vagy metsz fel tokától bokáig - vagy persze ennyire durván szól bele az ember életébe, mint az a bizonyos. A dolog persze a kel. A kel nekem is kell, minden formában szeretem. A kölök is ette, egészen addig, míg egy hülye rajzfilmkészítő nem tartotta jó poénnak azt, hogy alkosson egy medvét, ami utálja a kelt. Innentől kezdve, a gyerek is - aki azóta is tévéfüggő - kelfóbiás lett. Nem eszi és nem hajlandó még csak gondolni sem a dologra, ha abban kel van. Pedig nem rakunk sok mindenbe kelt, például a tiramisuba szinte soha. Bár tulajdonképpen belegondolva, nem biztos, hogy rossz lenne, de eddig kihagytuk a gasztronómia vadhajtásainak próbálgatását, de ez a tényeken nem változtat. Felhívott a gyerek és abúzust helyezett kilátásba azért, mert rakott kelt szerettem volna enni és most neki is azt kell. A hülye medve meg biztosan röhög magában valahol. Csak kapjam egyszer a kezem közé..