A vakond nadrágja

Van ugye a vakond. Igazából, ha úgy vesszük, a vakondból is kettő van legalább. Az egyik felássa a szépen gondozott pázsitot, megtalálja a legkisebb rést is a rosszul lerakott vakondhálón és a fűálmaid tankgyakorlótérré változtatja pár röpke szempillantás alatt. Szóval, egy igazi kis mocsok dög, azzal együtt, hogy hasznot is hajt. A legtöbb ember persze magára nézve engedékenyebb a szigorúságban, ugyanakkor úgy gondolja, hogy jobb lenne, ha a vakond a hasznot a szomszédban hajtaná, neki jobb lenne az angol gyepminőség. A másik vakond nem ilyen. Ő jó barátságban van a nyuszival és az egérkével és jobbára rajzfilmekben szerepel. Ma úgy mondanánk, hogy közszereplő és partiarc. Utóbbi jutott eszembe, illetve a nadrágja. A ruhadarabnak külön epizódja volt, küzdött érte a vakod, de megszerezte. Fő szempont volt az, hogy legyen zsebe, ahol a kacatjait tudja tartani. Sosem gondoltam volna, hogy hasonlítani fogok rá. Na nem abban, hogy gilisztát eszem, vagy cserebogarat, hanem a zsebfetisizmus miatt. Onnan keveredtem gondolatban ide, hogy lett egy kabátom. Szép kabát - bár én legendás vagyok arról, hogy ruhadarabért nem tudok lelkesedni, ugyanis az nem tartalmaz legalább egy tranzisztort vagy aktív elemet - de sok zsebe van. Vannak nagy belső zsebei, ahova beleférnek a kacatjaim, van egy külső zsebe és kettő, ahova a kezeim tehetem. A belsejét ki is lehet cipzárazni és külön hordani, ahogy a külsejét is tavaszi felöltőként tudom viselni. Szóval remek, boldog vagyok, mint egy vakond. Lehet, hogy mostantól a gilisztákra is más szemmel nézek majd..