Megalázó

Napi aktuálpolitikai gondolataim következnek. Jön hozzánk az orosz elnök és koszorúzni fog. Megemlékezik azokról a katonákról akik 56 miatt itt estek el. Vegyes érzelmeim vannak ezzel a dologgal kapcsolatban. Nyilván a katona nem akart itt elesni. Szívesen töltötte volna az idejét a dácsában a családjával, ették volna a ruszlit és itták volna a vodkát, erre idegen földért kellett harcolni, majd végül itt ragadni örökre. Gondolom, ha választhattak volna, biztosan nem ide jönnek meghalni. Tehát tiszteletet érdemelnek, hisz meghaltak valamiért, amit valakik jó dolognak gondoltak. Azonban fordult párat az idő kereke és kiderült, hogy akik ezt jónak gondolták, igazából nem is voltak jók és amit eltiportak az volt a jó és így ők eleve a rossz oldalon álltak. Nyilván erre is láttunk példát a világtörténelemben, hogy bizonyos események értékelése megváltozott idővel. De az, hogy valaki idejön és azt a bizonyos múltbéli esemény tiszteletére koszorúz, az egy kicsit sok. Ez konkrétan megalázó! Hogy akit ide várunk, az egyik legszentebb újkori állami ünnepünket kérdőjelezi meg és kvázi köztörvényes szintre süllyeszti a résztvevőit olyan, mint amikor valakit pro urbe díjjal tüntetnek ki, miközben egy egész óvodát irtott ki. Egész egyszerűen nem járja! Ugyanakkor a vezetőink, akik azt mondhatnák, hogy ezt azért mégsem kéne, versenyt űznek abból, hogy ki hogyan alázkodjon meg a vendég előtt. Értem én, hogy nagyhatalommal (vagy nálunk legalábbis nagyobbal) nem jó összeveszni, de azért ennyire lehetnénk gerincesek. Én szégyellem magam helyettük..