Megvisel a diéta. Nem mint rendi országgyűlés értelemben, hanem abban, amikor az ember nem eszik azt amit szeretne. Mondjuk más szemében, aki mindenféle undorító dolgot eszik , hogy tele legyen a hasa és közben arra gondol, hogy ez tulajdonképpen akár jó is lehetne, ha szeretné, én sokkal mérsékeltebb irányvonalat próbálok meg képviselni. Ahelyett, hogy mindent megennék, amihez kedvem van, csak ritkán eszek, nem lakom pukkanásig jól és igyekszem csak akkor táplálkozni, ha már kopognak a szemeim. Ez az egész nagy lelkierőt kíván, ha olyan helyen jár az ember, ahol tegnap is mentem, török vendéglő előtt, isteni szagok között. Igaz, hogy pár méterre tőle, hajléktalanok vizeltek be szorosan a házfalhoz simulva egy nyitott pinceablakba. Azért ez sokat segített. Rögtön lemondtam a kebabról..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése