Nem tudok síelni. A helyzet persze még változhat, de ez nem hátráltat abban, hogy olyanokat nézzek, akik viszont tudnak, így a hétvégén síkiránduláson voltunk Liptószentmiklós környékén. A síelésről és az infrastruktúráról semmi rosszat nem tudok mondani, hacsak azt nem, amit úgy általánosan is el lehet mondani a szlovákiai miliőre, hogy bár jelentős számú magyar turista látogat oda, hogy sportoljon, magyar feliratokat még véletlenül sem láttunk sehol, ahogy ezen a nyelven mintha megszólalni is röstellnének. Ami mondjuk egy ilyen helyzetben lévő, frekventált helynek eléggé szégyen. Amúgy minden rendben volt, bár ha úgy vesszük, más nyelveken sem nagyon beszélnek, oroszul mi nem tudunk, némettel még csak-csak, de angollal szinte esélytelen volt szót érteni bárkivel is. (A sípénztár ebből a szempontból kivétel.) Mondjuk túl sok elvárásom akkor sem lehetne, ha Mátraborzasztón próbálkoznék a helyi kisboltban angolul - na de akkor is!) Bár a város nem volt túl szép, de legalább nem volt kosz - vagy legalább nem látszott és a szegénység sem volt annyira feltűnő - bár lehet, hogy csak jó helyeken jártunk. Konklúzióként megállapíthatom, hogy szomorú magunkra nézve látni azt, hogy van egy ország, a szomszédunk, ami fejlődik, miközben mi a posványban ragadtunk..
2015. február 16., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése