1833

1833. Ha évszámként veszem, akkor Petőfi éppen tíz esztendős volt, illetve tíz éves volt az a kántorkönyv is, amit azóta is őrzök, mint családi ereklyét. Na jó, nem én őriztem végig, de most én teszem és büszke is vagyok rá. De nem erről akartam írni, hanem pont ennyi volt a postjaim száma ebben a blogban. Meglepett, így gyorsan végeztem egy fejszámolást (egy fejem van - nem volt nehéz) és megállapítottam, hogy ez pont ötévnyi, napi egy postot feltételez - ami nyilván önmagában is szép teljesítmény. Főleg, hogy ismerek olyanokat akiknek egész életükben két értelmes gondolatuk nem volt, erre itt vagyok én - na nem mintha ezek az írások mind értelmesek, de a fele is rengeteg, gombócból meg pláne. Mit tehetek ezzel? Gyorsan írtam hát valamit, hogy meglegyen az 1834-ik. Ez lett az.