Megkaptam a munkák munkáját annak idején, amihez
nagy lelkesedéssel fogtam hozzá és ami önhibámon kívül olyan rendesen
megcsúszott, de rajtam kívül mindenki más úgy gondolta, hogy attól, hogy
az egész egy hónapot tolódott, még ugyanakkor kell átadni. Amin persze
mindenki sokat dolgozott, de botor módon ebben elsősorban a saját munkám
nagyságát látom. A megbeszéléseken én is részt vettem, a dizájnt úgy
ahogy volt ki lehetett dobni és újra meg kellett csinálni, mert teljesen
használhatatlan volt és a tesztelők se kaptak szívrohamot a
teszteléstől, de végül mégiscsak kerülhet olyan állapotba, hogy ne
kelljen szégyenkeznem. Büszke talán nem leszek rá, ha csak arra nem,
hogy a körülmények ellenére mégiscsak sikerült befejezni a dolgot. Az
ünnepségre, ahol majd az illetékesek egymás hátát veregetik majd,
természetesen nem fogok odaférni, ide általában a munka és a panasz jut
el, a dicséret nem tud átszivárogni a födémen. De ezen a hétvégén nem
fogok a dologgal foglalkozni, most repülni fogok. De remélem, nem az
állásomból..
2014. október 4., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése