Kvantummechanikai szinten létező fogalom, ami arról szól, hogy a részecskék át tudnak hatolni olyan gátakon is, ahol elvileg és a klasszikus fizika törvényei szerint nem lenne lehetséges. Ezt a hatást sikerrel ültetik át a gyakorlatban az elektronikában, például az alagútdiódáknál és próbálják bizonyos sofőrök is megvalósítani ezt. Ugyanis van nálunk egy alagút. Pici átjáró a vasút alatt, mindösszesen két méter belmagassággal, így jobbára csak személyautók férnek át alatta. Mindkét végén magassághatároló oszlop, amit ismeretlenek rendre tönkre szoktak tenni. Ezért ezeket leszerelik, szervizelik hónapokig, majd amikor újra felszerelik, rövid időn belül valakik újra tönkreteszik azokat. Mivel eddig még sosem láttam se romot, se törmeléket a helyszínen, úgy gondolom, a megrongált korlátozás ellenére, valószínűleg az alagúthatást felhasználva, a sofőrök valahogy mégiscsak átjutnak a sínek túloldalára. Ugyanakkor a múltkor, amikor átmentem az alagúton, a másik oldalon egy félig megskalpolt teherautó és egy halom helyszínelő rendőr fogadott. Megtaláltam az első autóst, akinél az ismert alagút effektus nem működött. Szívesen beszéltem volna vele a koncepcióról. Nem tudom, hogy gondolhatta, hogy ha jön vele szemben az alagút teteje és a feje épp csak átférne, akkor a feje felett jóval végződő kocsitető vajon hogy fér majd át - mint ahogy nem is fért át. Az alagút félig meghámozta a transportert, majd a bácsi, mivel valószínűleg nem volt bekötve, jól belefejelt a szélvédőbe. Szóval mégsem fért keresztül. A világ újra egy mítosszal lett kevesebb.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése