Kő vagy táska? A cím csupán költői, egy Kispál és a Borz ismert zeneszámára hajaz, bár bevallottan semmi köze nincs hozzá. Ki mondta, hogy a címnek közének kell lennie az íráshoz? Figyelemfelkeltőnek kell lennie, de ennyi az egész. Szóval a táska. Nem a szemem alól való, hanem amit nap mint nap hordok. Nem mintha a szemem alól le tudnám vetkőzni a táskákat, de az mégis más kategória. Elvásott a kedvenc hátizsákom és a nej megígérte, hogy elviszi szerelőhöz. Én meg azt ígértem, hogy le fogom rakni a kert végében a díszkövet, amit tulajdonképpen már majdnem el is kezdtem. A nej persze lelkiismereti kérdést próbál csinálni abból, hogy ő mennyire rendes velem, hisz az első kérésemre elcipeli a táskám, én meg a követ hosszas könyörgésére se raktam még le teljesen. Persze neki, mint nőnek, minden azonnal kell, ahogy ezt ő kitalálja - ezt én tudom. A kőnek márpedig le kell rakódni (mint a guanó, csendesen - bár szép egyenes sorban, nem pedig halomban) de akkor is rosszallom a dolgok ilyen jellegű rosszindulatú összevonását. Nem azért nem rakom le a követ mert vele akarok kitolni, hanem azért, mert mindig van valami más dolog és a jó munkához megfelelő hangulat szükségeltetik, tehát a kőrakáshoz kő rakó hangulat (kőrakó kőő) Szóval értem én a sürgetést, csak nem szeretem. Lesz szegély, mert megígértem - most persze táskám is akkor lesz amikor a kő. Ilyen az élet. Most akkor csillag vagy fecske?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése