Rendkívüli világéjszaka

Kedvenc gyerekkönyvem, a Csipike kalandjaiban szerepel a fogalom, de ott egészen más értelemben, mint ahogy ma reggel munkába jövet az eszembe jutott. Ugyanis a nemtörődöm sötétségnek egy olyan fokát láttam, hogy ez még engem is megdöbbentett, pedig pár százezer kilométert sikerült már levezetnem a honi utakon. Egy hölgy, egy fekete SUV kinézetű autóval leparkolt, hogy boltba menjen a gyerekkel - ez így még önmagában nem lenne extra dolog, de a parkolást úgy oldotta meg, hogy behajtott a főútról egy mellékútra, majd megállt az út kellős közepén és elkezdtek kiszállni. Ott, a forgalmi sávban, meg sem kísérelve a lehúzódást vagy a szabályos megállást a kereszteződésen kívül. Mert megteheti, már már Hajdú Péteri magasságokba emelve önmagát. Gondoltam szólok neki, hogy nem a parkolóba állt be, hanem egy utcát foglal el félig, de valószínű, hogy meg sem értené, mi a bajom vele, vagy kedélyes üvöltözésbe torkollna a dolog és ahhoz nem volt kedvem kora reggel. Persze, ha így vesszük, a delikvens soha nem fogja megtudni, hogy helytelenül cselekszik, ha ezt senki nem mondja el neki - ez is igaz - bár ha azt vesszük, a jogosítványszerzés elméleti feltétele mindenféle hülye szabály megtanulása. Ha az illető vette azt a papírt, akkor nem - ellenkező esetben viszont biztosan szó volt arról, hogy nem állunk meg ott, ahol az eszünkbe jut és nem akadályozzuk szükségtelenül a többi embert a közlekedésben. Persze, mindez pusztán csak elmélet és formalitás, a mai világban farkastörvények uralkodnak. Világéjszaka borul a nappalainkra, itt vannak sötéték is. A pomogácsokról már nem is szólva..