DE!

De. Két betű, vízszintesen, ráadásul pont egymást követi az ábécében. Akinek ez mond valamit, decimális értéke pont 222. Nem mintha ez jelentene bármit is, meglepő az lenne, ha valahogy ki lehetne számolni belőle a negyvenkettőt, de elosztva vele, egy csúnya tört jön ki, szóval az osztás, mint művelet ki lett ejtve. Egy kis szó, hegynyi jelentéstartalommal. Illetve nem is magának a szónak, hanem ami mögötte áll. A puszta létezéssel ad értelmet a mögötte jövőnek és cáfolja meg az előzményt. Leírhatjuk a Csendes Don-t is előbb, ha utána tesszük azt, hogy de, máris az lett a lényeg ami utána jön. "Buga Jóska nem szép ember, de gavallér!" Na ugye, erről beszéltem!